A boldog lányok a legszebbek

  Tegnap másnapos magányomat arra használtam, hogy megnéztem egy szívemnek kedves filmet: A szerelem a végzeten című romantikus filmet. Nagyon régen láttam és nem is igazán emlékeztem már rá… miközben, mint kiderült, most is sok mindenben pont úgy gondolkodok, mint a filmben szereplők. El is gondolkodtam azon, hogy vajon a film volt rám évtizedekkel ezelőtt ilyen… Tovább »

Azzal akartam indítani ezt a bejegyzést, hogy milyen kevés dicséretet kaptam gyerekként, aztán belegondoltam és rá kellett, hogy eszméljek, hogy bár régebben tényleg így éreztem, de most már látom, hogy azért kaptam párat. Például mindig megdicsértek, hogy milyen szép kislány vagyok, milyen okos, de ez számomra egyértelmű volt. Valószínűleg, mert annak éreztem magamat. Az igazság az,… Tovább »