Boldogság, bolondság, stb.

Tegnap elképesztően klassz napom volt! De komolyan. Kívánni se kívánhattam volna jobbat.

Az egész úgy kezdődött, hogy már kb 1 hónapja lezsíroztuk a bowlingos barátnőmmel, hogy elmegyünk a bécsi adventi vásárba. Ő, mint kiderült, minden évben elmegy az egyik barátnőjével és annak a barátnőjével. A lényeg, hogy a három barátnő minden évben elmegy egy napra adventi vásár kocsmatúrát tartani. Végigjárják Bécs nagyobb adventi vásárait és mindenhol megisznak egy forralt bort. 

Idén nagy szerencsémre én is csatlakozhattam. És ami még izgalmasabbá teszi az egészet az az, hogy hétköznap mehettünk. Nekem ez kész felüdülés volt. Imádtam! 

Rögtön a Schönbrunni kastélynál kezdtünk. Forralt borral. Majd elmentünk kicsit sétálni és ott találtam egy hatalmas kupac falevelet. Hát, mondanom se kell, nem hagyhattam ki a lehetőséget, mondtam a többieknek, hogy én ebbe bizony most beleugrom. És meg is tettem!

Aztán persze folytattuk utunkat egyik vásárból a másikba. Remekül éreztem magamat. Mindent megtettem, amihez kedvem volt. Szabadnak és egy kicsit őrültnek is éreztem magamat. De boldog voltam, ehhez kétség sem férhet. 

Felültünk még egy mini óriáskerékre és bolondságomban elloptam egy kis fiókot az egyik árustól. Igen, csak a fiókot. És azért csak a fiókot, mert ez így még szerintem poén kategória, de ha az egész fiókos tárolót loptam volna el, akkor már bűnösnek érezném magamat és az már nem király.

Így viszont irtó boldog vagyok! És büszke magamra. Mert azt tettem, amit szerettem volna.

Megéltem a pillanatot.