Természetesen tudom, hogy nem velem van a baj.
Tudom, hogy értékes, értelmes, őszinte, jószívű ember vagyok. Szóval, az önbizalmammal még mindig nincs gond. Vagyis, csak egy kicsit csorbult, de azt is hamarosan helyrehozom. Csak egy kis idő kérdése.
Talán túl szép volt, hogy igaz legyen… nem is tudom.
Mr Koppenhága eltűnt. Nem jelentkezett már napok óta. Persze már hallottam arról, hogy a netes ismerkedéskor előfordul olyan, hogy egyszer csak eltűnik valaki különösebb bejelentés nélkül. Mit mondjak erre? Túlélem. De azért azt bevallom, hogy ennél kicsivel többre tartom magamat.
Azt hittem, hogy ha én korrekt vagyok másokkal, akkor azt is kapom vissza az élettől, másoktól. Pfú, lehet, hogy túl naiv vagyok, nem tudom.
De tudjátok mit?! Én ilyen vagyok és nem akarok megváltozni. És igenis továbbra is lesz olyan, hogy valakivel írogatok, és ha nem akarok tőle többet, akkor meg fogom írni neki, hogy bocsi, de ez van. Eddig is így csináltam és eztán is így fogom. Mert én így tudok büszkén tükörbe nézni és mert szerintem ez így korrekt.
Persze Mr Koppenhágára sem tudok haragudni. Ezt a társkeresést kicsit úgy fogom fel, mint egy lóversenyt. Hát, nem én lettem a befutó. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy én szar vagy kevés vagyok, pusztán azt, hogy más értékrend mentén választunk társat. Ami nekem érték volt benne, az nem jelenti azt, hogy ő is ugyanazt keresi bennem. Lehet, hogy ő valami egészen mást keres egy nőben. És olyan is előfordulhat, hogy hiába keresi, sose fogja megtalálni, mert nem ad elég lehetőséget arra, hogy észrevegye a másikban az értéket.
Fontos, hogy ne csak keressünk, képesek legyünk észrevenni azt is, hogyha megtaláltuk, akit keresünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: