Tegnap, illetve inkább úgy mondanám, hogy a randi óta meglehetősen nagy érzelmi hullámvölgyeket éltem meg. Magam sem értettem az okát. Azt se nagyon tudtam, hogy mi végre jöttek elő ezek az érzések. Ismét a “nem vagyok elég jó” program dolgozott bennem. Valahogy most már tényleg ki kell dolgoznom magamból.
Úgy láttam, hogy Mr Koppenhága (mivel ott dolgozik, így neveztük el a kolléganőmmel) sokkal inkább rendben van magával, mint én. Sokkal kiegyensúlyozottabb és magabiztosabb. Persze elképzelhető, hogy ez csak egy pillanatnyi dolog nálam, hiszen én is rendben vagyok. De addigra már felütötte fejét az a bizonyos “kevés vagyok”, “ő sokkal több, jobb nálam/hozzám”… Szóval, jöttek ezek a gaz érzések és eléggé betemettek.
Aztán persze erőt vettem magamon és azt mondtam magamnak: Na, itt a vége, állj fel végre, szedd össze magad! És elkezdtem gondolkodni, érezni, hogy megtudjam honnan is jön ez az érzés. Hiszen nem vagyok kevés! És mégis zakatolt bennem. Szerencsére csak közel másfél napig. Aztán elfújta a szél, a hó, bármi.
A kételyeimet persze egyből megérezte az Oroszlán és elkezdett üzenetekkel bombázni és jött a gyermekem apja is azzal a ténymegállapításával, hogy még mindig hiányzom neki. Szóval, elég egy apró kétely és energetikailag máris visszacsúsztam oda, ahonnan elindultam. Máris őket vonzottam vissza. Csak őket érdemeltem meg abban a másfél napban. Ők valók hozzám…
De semmi pánik, kielemzem, megoldom és ma már egy összeszedett és kiegyensúlyozott Judit fogja párnára hajtani a fejét. Csak időt és türelmet kérek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: