Tegnap este ittam pár italt és ez némi önbizalmat adott arra, hogy regisztráljak egy társkeresőn. Mondjuk jó sok időt elvett, mert mire kitöltöttem azt a kitudjahány kérdéses kérdőívet, amiről azt hittem sose lesz vége… Szóval, majdnem hagytam az egészet a p*csába.
De aztán mégsem. Regisztráltam. És kerek egy napja társat keresek. Sőt, nagyon durva, de már szinte le is beszéltem valakivel a köv. hétvégére egy randit. Vagyis ő vetette fel, de díjazom az ötletet, mert szimpatikus és ha csak egy baráti csevejre… Már annak is örülök.
Az első benyomásom mondjuk kifejezetten riasztó volt a társkeresővel kapcsolatban. Kiadott az oldal kb 7 embert, akivel összepasszolnánk, én meg nem értettem, hogy az hogyan lehet, hogy a saját városomból egyetlen férfi sincs. Tényleg 100 vagy 200 km-t kell majd megtennem ahhoz, hogy megleljem a szerelmet?!? Ez azért nem is tudom, nem túl versenyképes hozzáállása az oldalnak. De persze keresgélhetnék máshol is. Meg nem feltétlenül az oldalon múlik.
Na, mindegy. Igazából nem bánom, hogy így alakult. Legalább már két férfival írogathatok… A barátommal, akit idáig fárasztottam a hülyeségeimmel és ezzel az új társkeresős férfivel, akit majd ezután fogok. 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: