A tegnapi napon nem mentem temetőbe. Tudom, hogy több, mint a fél ország vagy a fél világ ilyenkor temetőben flangál és gyertyákat gyújt, meg virágot, koszorút visz. Azonban én egy olyan városban élek, ahol egy rokonom sincs eltemetve, nincs okom temetőbe járkálni. Pedig általában szeretem a temetőket. Nem azért, mert valami morbid mániám van, csak egyszerűen csendes, fákkal díszített és nyugalmas.
Mivel azonban nincs okom itt temetőbe menni, helyette a kisfiammal meséket néztünk. Az élet könyvét kellett volna ismét megnéznünk… Azt akartam, de helyette a Kubo és a varázshúrokat néztük meg. Még nem láttam idáig és bár nekem nem volt olyan nagy élmény, de a végén elhangzó Beatles feldolgozás nagyon tetszett. Nem vagyok egy nagy Beatles rajongó, de a While my guitar gently weeps c. dal levett a lábamról.
Annak is örültem, hogy megismertem Regina Spektor előadót, akinek a feldolgozásában megszólal ez a dal a már említett Kubo és a varázshúrok c. mesében. Tőle egy másik szám is megfogott. Úgy döntöttem ezt is belinkelem, hátha általam valaki más is megkedveli.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: