Azzal akartam indítani ezt a bejegyzést, hogy milyen kevés dicséretet kaptam gyerekként, aztán belegondoltam és rá kellett, hogy eszméljek, hogy bár régebben tényleg így éreztem, de most már látom, hogy azért kaptam párat. Például mindig megdicsértek, hogy milyen szép kislány vagyok, milyen okos, de ez számomra egyértelmű volt. Valószínűleg, mert annak éreztem magamat.
Az igazság az, hogy bár volt olyan időszaka az életemnek, amikor úgy éreztem, hogy dicsérhettek volna többet a szüleim, de nincs okom panaszra, hiszen más még ennyit sem kapott. Vannak lányok, nők, akik sosem érezték szépnek magukat. És vannak emberek, akik egész életükben azt hitték, hogy ők hülyék a tanuláshoz. Ha erre gondolok, akkor tulajdonképpen szerencsésnek tartom magamat.
Persze mindennek megvan az oka. Az, hogy idáig úgy gondoltam, hogy kevés dicséretet kaptam, arra ösztönzött, hogy a fiamat a lehető legtöbbször dicsérjem meg. Ő szeretetben nevelkedik. Kiegyensúlyozott és magabiztos. Igazi fiú. Jó fiú, de olykor rosszalkodik. Vannak rossz napjai, amikor hisztis és utálja az öltözést, mert zavarja a zokni, az alsógatya, a pulóver…. és kb. minden ruha. Sokszor megdicsérem, mert tényleg hálás vagyok, amiért olyan szép fiú, olyan okosan számol és fejezi ki magát, amiért olyan szépen rajzol és olyan ügyesen mászik a mászókán, továbbá könnyen barátkozik és felismeri, hogy mikor mi a helyes, ráadásul kitartó. Miért ne dicsérném meg érte? Hiszen ezek mind az erényei, többek között ezek miatt lesz belőle kiegyensúlyozott, magabiztos felnőtt. És amikor megdicsérem, csak úgy sugárzik örömében, annyira örül neki.
Azzal pedig, hogy napi szinten többször is megdicsérem a kisfiamat, másokban is könnyebben észreveszem a pozitívumokat és szívesen meg is osztom velük ezeket az észrevételeket.
Meglehetősen közvetlen vagyok, ezért volt, hogy megdicsértem már a kasszás hölgyet a kitartásáért, egy vadidegen nőt az utcán, hogy milyen jól áll neki a ruha, amit visel (jó, ez még tőlem is furcsa, hogy csak úgy leszólítok egy másik nőt)… Továbbá természetesen ezeket megteszem a barátaimmal, családtagokkal, ismerősökkel. Mert mindenkiben van valami, ami dicséretre méltó…. legalábbis szeretnék így hozzáállni az emberekhez.
Továbbá más haszna is van a dicséretnek, ugyanis én is rengeteg dicséretet kapok vissza. Legutóbb is az én kedves kisfiam odajött hozzám és azt mondta:
– Anya kérek egy ölelést! Mert neked szeretet erőd van! Az ölelés,a puszi,a simogatás. Ez a te erőd!
Nincs annál boldogítóbb érzés, mint amikor értékelnek és szeretnek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: