A boldog lányok a legszebbek

Őrült és gyönyörű

Van az a sorozat, az Új csaj, azt nézem mostanában. Hát, az a lány tényleg zakkant. És egyáltalán nem az őrült és gyönyörű kategóriába tartozik. Fura a feje, fura a mimikája, a stílusa meg egyenesen ijesztő! Igen, félelmetes. Nem is értem, hogy találhatták ki ezt a karaktert.  Aztán, mint kiderült a sorozat során, a lakótársa… Tovább »

Boldogság, bolondság, stb.

Tegnap elképesztően klassz napom volt! De komolyan. Kívánni se kívánhattam volna jobbat. Az egész úgy kezdődött, hogy már kb 1 hónapja lezsíroztuk a bowlingos barátnőmmel, hogy elmegyünk a bécsi adventi vásárba. Ő, mint kiderült, minden évben elmegy az egyik barátnőjével és annak a barátnőjével. A lényeg, hogy a három barátnő minden évben elmegy egy napra… Tovább »

Velem van a baj?

Természetesen tudom, hogy nem velem van a baj.  Tudom, hogy értékes, értelmes, őszinte, jószívű ember vagyok. Szóval, az önbizalmammal még mindig nincs gond. Vagyis, csak egy kicsit csorbult, de azt is hamarosan helyrehozom. Csak egy kis idő kérdése. Talán túl szép volt, hogy igaz legyen… nem is tudom.  Mr Koppenhága eltűnt. Nem jelentkezett már napok… Tovább »

Kérd a lehetetlent!

Mr Koppenhágának tettem fel először a kérdést: ha bármit kérhetnél karácsonyra, akár lehetetlent is, mit kérnél? Ő egy szövetségest, egy társat kért. Persze válaszoltam neki. Mondtam neki, hogy ez egyáltalán nem lehetetlen… simán megtalálja. De szerinte én eléggé pozitívan látom a dolgokat. Nagyon optimista vagyok… Aztán a barát-barátomnak is feltettem ugyanezt a kérdést. Ő elutazna… Tovább »

Mr Koppenhága és a megoldandó kétely

Tegnap, illetve inkább úgy mondanám, hogy a randi óta meglehetősen nagy érzelmi hullámvölgyeket éltem meg. Magam sem értettem az okát. Azt se nagyon tudtam, hogy mi végre jöttek elő ezek az érzések. Ismét a “nem vagyok elég jó” program dolgozott bennem. Valahogy most már tényleg ki kell dolgoznom magamból. Úgy láttam, hogy Mr Koppenhága (mivel… Tovább »

Az első randi

Huh, eltelt közel egy hét mióta regisztráltam a társkereső oldalon. Aztán jöttek is a lelkes érdeklődők. Először alig 3-an írtak rám. Ebből az egyikük volt az, aki igazán szimpatikus volt a kezdetektől. Nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Olyan dolgokról is írogattunk, amit mások nem biztos, hogy megértenének. Annyira sok közös van bennünk. Hihetetlen! De… Tovább »

Társkeresés

Tegnap este ittam pár italt és ez némi önbizalmat adott arra, hogy regisztráljak egy társkeresőn. Mondjuk jó sok időt elvett, mert mire kitöltöttem azt a kitudjahány kérdéses kérdőívet, amiről azt hittem sose lesz vége… Szóval, majdnem hagytam az egészet a p*csába.  De aztán mégsem. Regisztráltam. És kerek egy napja társat keresek. Sőt, nagyon durva, de… Tovább »

A papucsom

Amiről most írok, arra egyáltalán nem vagyok büszke. Sőt, valójában megvetem magamat érte. A mai napon ismét megtörtént az, amit a párommal a kapcsolatom végén éreztem: hogy papucsot csináltam belőle. Nagy vonalakban annyi történt, hogy egy kis hisztivel rávettem, hogy hozzon nekem kaját a mekiből, holott már semmi közünk sincs egymáshoz. Sőt, először arról volt… Tovább »

A fiam élete

Hajlamos vagyok elfelejtkezni arról, hogy az én életem mennyire szerves része mások életének. Persze mivel emberek vagyunk, inkább a saját életünkkel, érzéseinkkel vagyunk elfoglalva, ami alapvetően nem gond, hiszen ilyenek az emberek. Mindenki a saját szubjektív szemszögéből szemléli a világot és ez alapján éljük az életünket. Ezért is van az, hogy egy adott szituációt százan… Tovább »

Felkészülés a szerelemre

Az lenne a természetes, ha az ember mindig képes lenne elfogadni a szeretetet… és gyanítom, hogy gyerekkorban ez még tényleg így is van. Aztán csalódunk a szüleinkben, a barátainkban, szerelmeinkben, megjelenik a félelem is, hogy nem vagyok elég jó, hogy képtelenség, hogy engem így szeressenek, elfogadjanak. Nem tudom, hogy ez elkerülhető-e. Nem tudom azt sem,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!